Kossuth Zsuzsannáról

Hazánkban 1849 áprilisában Kossuth Lajos húgát, Kossuth Zsuzsannát (1817-1854) nevezték ki a tábori kórházak főápolónőjévé. Szervező munkájának eredményeként három hónap alatt hetvenkét tábori kórházat létesített és biztosította, hogy önkéntes adományokból önként jelentkezők végezzék a sebesültek és betegek ápolását, ellátását. Ilyen felelős poszt betöltésére először került sor a hazai ápolás területén. Hat évvel később ugyanezt a munkát végezte az angol Florence Nightingale és egy nemzet hálája volt osztályrésze, míg Kossuth Zsuzsanna tettei csaknem feledésbe merültek.
Zsuzsanna a Kossuth család ötödik gyermekeként, legfiatalabb (negyedik) leányaként 1817-ben született Sátoraljaújhelyen. Édesapjának, Kossuth Lászlónak a megélhetést szűkösen biztosító ügyvédi irodája volt. Csekély megtakarított pénzét a napóleoni háborúk idején a pénzromlás elvitte, így csődbe jutott. Az egyetlen fiúgyermek, Lajos látta, hogy várhatóan neki kell a családot a jövőben támogatnia, így a Kossuth család életébe már jóval a szabadságharc előtt beleszólt a történelem. A családtagok sorsa elkerülhetetlenül összekapcsolódott Kossuth Lajosnak, a reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc vezéregyéniségének életével.
Zsuzsanna szorgalmasan tanult, a házitanító elégedett volt vele, ugyanakkor édesanyja a háztartási munkákba is bevezette. Már fiatalon megismerkedett kora égető problémáival, érdeklődéssel hallgatta bátyját, aki hazalátogatván mondta el a szüleinek mindazt, amit a megyei életben tapasztalt. A kolerajárvány idején Kossuth Lajos a "vészbizottság" tagja lett, megpróbálta megnyugtatni az elkeseredett, feldühödött tömeget. Később, 1832-ben ellenzéki magatartása miatt azzal vádolták meg, hogy kártyaadóssága kiegyenlítéséhez visszaélt Szapáry grófnő rábízott pénzével. Ekkor állását is elvesztette, ami végső soron megadta a lökést ahhoz, hogy bekapcsolódjon az országos politikába.
Pozsonyba ment, ahol megkezdte az Országgyűlési Tudósítások szerkesztését. Akkoriban ismerkedett meg a Kossuth család Meszlényi Rudolffal és Terézzel, akik később jelentős szerepet játszottak az életükben.
1836-ban, az országgyűlés befejezése után Kossuth Lajos a kiadvány sikerén felbátorodva elhatározta, hogy a továbbiakban a megyegyűlésekről fog tudósítani Törvényhatósági Tudósítások címmel. A család Pestre költözött. Zsuzsanna ekkor már 19 éves volt, és édesapjával együtt segítette bátyja munkáját: megtanulta az ország minden részéből érkező levelek kivonatolását. Míg más fiatal lány bálozott, ő a Törvényhatósági Tudósítások kis szerkesztőségi szobájában, Kossuth Lajos valóságos "titoknokaként" (segédszerkesztőjeként) buzgólkodott.
A Tudósítások megtörte az eddig szokásos cenzúrát, így várható volt, hogy a hatalom eltiporja a szerkesztőjét. A királyi tábla hűtlenség miatt akarta Lajost felelősségre vonni. Letartóztatásakor Zsuzsanna eltüntette a kompromittáló iratok nagy részét, azonban Lajost még így is négy év börtönre ítélték. Édesapjuk nem is tudta elviselni a történteket, az ítélet után három hónappal meghalt, tehát a család minden terhe Zsuzsannára szakadt.
Anyagilag a Wesselényi Miklós által indított gyűjtés ideiglenesen segített ugyan rajtuk, azonban így is Alsódabasra kellett költözniük és a megélhetés komoly nehézséget jelentett számukra. Tovább nehezítette e helyzetet, hogy 1840-ben elkezdődött Zsuzsanna betegsége: köhögési és fulladási rohamok. Végül még ebben az évben Deák Ferenc közbenjárására Lajost szabadon engedték.
1841-ben a Kossuth testvérpár házasságra lépett a Meszlényi testvérpárral (Terézzel és Rudolffal). Zsuzsanna férjével Sárbogárdra költözött. Közben Kossuth Lajos a Pesti Hírlap szerkesztője lett, majd 1844-ben a cenzúra miatt meg kellett válnia a laptól. Önálló lap kiadására kért engedélyt, melyet korábbi tevékenysége miatt nem kapott meg. Végül a megalakult Védegylet lapjában, a Hetilapban tudta megjelentetni "szigorúan gazdasági tárgyú" cikkeit.
Zsuzsannának kislánya született, aki az Ilka nevet kapta. Az országos dolgokról férje elbeszélése alapján értesült, de így is komoly szerepet vállalt Fejér megyében a Védegylet fiókegyletének megszervezésében és munkájában. 1845-ben Pesten tartották a Védegylet országos közgyűlését, amelyen Zsuzsanna is részt vett Fejér megye küldöttségében. A kor szokásának megfelelően nőként csak a karzaton foglalhatott helyet.
1847-ben Kossuth Lajos a képviselőválasztáson Pest megye követe lett.
Még ez évben Meszlényi Rudolf Kossuth támogatására Pestre utazott, de az úton megbetegedett és rövidesen meghalt. (Felesége ekkor már harmadik gyermeküket várta, aki születése után apja emlékére a Rudolf nevet kapta.)
Az 1848 márciusi események Zsuzsannát Sárbogárdon alig érintették. Minden idejét-erejét lekötötte kisfia táplálása, lányai nevelése, s főként kétségbeejtő anyagi helyzete javítására irányuló próbálkozásai. Hiába lett Kossuth Lajos pénzügyminiszter, felelős állásából családja nem húzott hasznot. Nehézségei enyhítésére özvegy Meszlényi Rudolfné (Zsuzsanna) hamarosan Pestre költözött, ahol lakást vett ki és 20 kosztosa volt, hogy a megélhetésüket biztosítsa. A forradalmat követő események hullámzását, mint akármelyik pesti polgárasszony érte meg, majd 1848 végén Buda-Pest kiürítésekor (Windisch-Grätz támadásakor) gyermekeivel - követve a kormányt - ő is Debrecenbe költözött. A tehetősebb feleségek itt az idő múlatására "győzelmi zászlók" hímzésébe fogtak, amin Zsuzsanna felháborodott: tépést kell a sebesülteknek csinálni, nem zászlót hímezni!
Kossuth újjászerveztette a hadsereg egészségügyi osztályát: vezetőjévé Flor Ferencet, a Rókus kórház korábbi igazgatóját nevezte ki. Irányításával korszerű módszereket alkalmaztak. Az akkoriban szokásostól eltérően szétválasztották a sebesülteket a fertőző betegektől és altatás mellett végezték a műtéteket. A tábori kórházak fehérnemű, ágynemű és kötszerhiányának enyhítésére intézkedéseket hoztak. Kossuth Lajos 1849 áprilisában Zsuzsannát "az összes tábori kórházak főápolónőjének" nevezte ki. Haladéktalanul munkához látott, járta az országot, felkereste a tábori kórházakat. Közben a Közlönyben hívta fel a hon lányait a jelentkezésre és a többirányú segítségre.
"A vállalkozásra megkívánt tulajdonotok: Az élelmezés körül: ügyes főzési képesség, józan csendes magaviselet. A tisztaság körüli felügyelésnél: írástudás, számvitel. Mindkettőnél úgy, mint a szorosabb értelemben vett ápolásnál: rend, pontosság, józan és szelíd erkölcsi viselet, önfeláldozási hűség és gyöngédség azok iránt, akik ép ifjúságukat és életüket áldozzák fel a haza szabadságáért."
Munkája során mindenütt igyekezett megteremteni a sebesültek ápolásához szükséges feltételeket, közben magát is el kellett fogadtatnia. ("Az asszonyi avatkozás ellen úgyis sok az ellenszenv" - írja bátyjának.)
A szabadságharc az orosz beavatkozással reménytelenné vált, amit a kolera kitörése csak tetézett. Ez tovább növelte a betegápolás nehézségeit. Kórházjáró körútja során 1849. július 27-én Kossuth Zsuzsanna Hódmezővásárhelyre érkezett. Egyre kevésbé bízott a győzelemben, tombolt a kolera, nem volt kötszer, gyógyszer, gyakran az élelem is hiányzott.
A világosi fegyverletétel után családjával menekülni próbált, az úton Rudolf fia megbetegedett és meghalt. Először orosz, majd osztrák fogságba kerültek. Az osztrákok perbe akarták fogni, de ő férfiakat megszégyenítő jogi felkészültséggel és szónoki készséggel védekezett. Végül olyan osztrák katonatisztek vallomása mentette meg, akik korábban sebesülten magyar kórházban voltak, s akik neki is köszönhették az életüket.
Kiszabadulása után nevelőintézetet nyitott Pesten. Haynau először vidékre akarta költöztetni a városból, majd "csak" a tanítástól tiltották el. Később, 1851-ben attól is megfosztották, hogy "kosztosokat" tartson, mivel háza kora haladó személyiségeinek gyülekezője lett.
A szabadságharc bukása után Magyarországon több szervezkedés volt az osztrák elnyomás ellen, ezeket Zsuzsanna is segítette. 1851 végén újra letartóztatták, majd azzal a feltétellel helyezték szabadlábra, hogy családjával együtt elhagyja az országot és Európát! (Kossuth Lajos ekkor már az Egyesült Államokban volt.) De ehhez sok pénz kellett, édesanyja beteg volt, így útjuk Lipcsén át Brüsszelig vezet, ahol végül engedélyezik maradásukat. Zsuzsanna betegen, elgyötörten kitanulja a csipkeverést, s maradék, csekély tőkéjéből kis üzemet nyit, hiszen családjának nincs miből élni. Különösen fájdalmasan érinti, hogy az egész Európában szétszóródott magyar emigráció egy része azzal kezdi vádolni, hogy a haza javára gyűjtött pénzt anyjára és családjára fordította. 1852 végén édesanyja meghalt, s az osztrák követ követelésére csak éjjel temethették el.
Néhány hónap múlva Zsuzsanna az Egyesült Államokba utazhatott. Ott sem akart abból élni, hogy ő Kossuth Lajos mártír húga. Dolgozni kezdett, csipkeverő műhelyt nyitott. Beteg tüdeje először javulni kezdett, majd a megfeszített munka miatt állapota rosszabbra fordult. Végül 1854. június 29-én harminchét éves korában meghalt. Hamvai ma is New Yorkban nyugszanak, eddig még nem hozatták haza.